Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


*Kigyok*

 A kígyók a hüllők közé tartoznak, tehát testhőmérsékletüket nem képesek szabályozni. Kénytelenek a Nap melegére bízni magukat, ezért él sokkal több kígyó a forró trópusokon, mint a hűvö mérsékelt övben.

A kígyóknak nincsenek végtagjaik, testük hosszú és vékony. Csontvázuk a koponyán kívül lényegében csak csigolyákból és a hozzájuk golyós ízülettel kapcsolódó bordákból áll.
A belső szervek - a szív, a belek, a tüdő, a máj és a vesék - az izmok és bordák rétege alatt sorakoznak. A szokatlan testfelépítés azonban kényszerűen meghatározza egyik-másik szerv alakját vagy helyzetét. A bal tüdőfél a legtöbb fajnál vagy egészen kicsi, vagy hiányzik, a jobb tüdőfél pedig hosszan elnyúlik. Elülső része légzőszervként működik, a hátulsó rész pedig a levegőtartály. A kígyók két szemüket egymástól függetlenül is tudják mozgatni. Nincs szempillájuk, szemüket kemény, átlátszó pikkelyek óvják.
A kígyók testét erős pikkelyréteg borítja. Ez egyrészt páncélként védi, miközben az állat a talajrögökön és a sziklákon csúszik, másrészt vízzáró, így kívül tartja a nedvességet.
A pikkelyeket keratinréteg vonja be. Az állatnak időről időre meg kell szabadulnia ettől a kemény buroktól, hogy növekedni tudjon. Rendszerint egy darabban vedli le, mialatt az aljnövényzet között tekereg. A levedlett kígyóbőr alól előtűnnek az új, valamivel nagyobb pikkelyek, amelyek már teljesen kialakultak.
A kígyók mérete igen változatos, van olyan faj, amely a 15 cm-t sem éri el, míg a hatalmas kockás piton állítólag a 10 méteres hosszúságot is elérheti.
Az aranyszemhéjú vipera (Bathrops schleglii) a csörgő-kígyófélék hatvan fajának egyike. A család jellegzetessége a fej két oldalán elhelyezkedő hőérzékelő szerv.
A kígyók húsevők, szinte kivétel nélkül eleven zsákmánnyal táplálkoznak. Ez fajtól függően lehet rovar, hal, kétéltű, hüllő - akár más kígyó is -, madár vagy emlős. Némely fajok vegyes étrendjébe jóformán minden útjukba kerülő állat belefér, mások meghatározott táplálékkal élnek. Vannak kígyók, amelyek csak termeszeket fogyasztanak, és akadnak olyanok, amelyek mindig gyíkot, békát vagy halat esznek.
 Néhány kígyó lesből csap le a közelébe tévedő prédára, kiválóan álcázva rejtőzködik, amíg el nem jön a támadásra alkalmas pillanat. Mások mozgékony vadászok, fára kúsznak, kotorékba bújnak vagy az aljnövényzetbe kotornak, hogy fölzavarják áldozatukat.
 Bizonyos kígyók - a csörgőkígyók, a viperák és a pitonok - a melegvérű prédaállataik testéből kibocsátott hőt érzékelik, így találják meg zsákmányukat. Ezeknek a kígyóknak a fején - vagy a szem és az orrnyílás között kétoldalt vagy a szájuk körül - különleges hőérzékelő gödörszervek találhatók, ezekkel igen kicsi hőmérséklet-különbségeket is érzékelnek. A kígyók ízérzékelése kiváló, nyelvüket sűrűn kiöltögetve veszik fel a préda legcsekélyebb vegyianyag-nyomait is: voltaképpen a nyelvükkel szagolnak.
A vékonykígyó (Leptophis faj) teste nevéhez illően hosszú, vékony. Lassan mozog az ágak között, gyakran imbolyog is, mintha a szél libegtetné. Színe és alakja kiváló álcázást nyújt, így zsákmánya közelébe kúszhat.
A kígyók nem tudnak rágni, egészben nyelik le áldozatukat. Némelyek, például a Magyarországon is honos vízisikló, halakat és kétéltűeket fogyasztanak, ezeket egyszerűen elkapják és élve bekebelezik. A legtöbb kígyó azonban először megöli nagyobb méretű zsákmányát.
A mérges fajok a méregfogaikon át méreganyagot fecskendeznek az áldozat testébe .Ez módosult nyálmirigyekben termelődik és bénulást vagy halált okoz. Minél gyorsabban hat,  annál hamarabb bénul meg a prédaállat. Lenyelés után a méreg elősegíti a szövetek lebontását, így megkönnyíti az emésztést. 
A legtöbb nem mérges kígyó megfolytja áldozatát. A pitonok például állkapcsukkal  a zsákmányra akaszkodnak, ezután köré tekerednek, s addig szorítják, amíg meg nem fullad.A kígyók egészben, rendszerint fejüknél kezdve nyelik le táplálékukat, akár a szájuknál jóval nagyobb állatot is. Az afrikai tojásevő kígyó testének átmérője - ha üres a gyomra - kisebb, mint egy felnőtt ember ujjáé, mégis egészben le tud gyűrni egy tyúktojást. A piton nem vastagabb, mint egy ereszcső, de képes lenyelni egy közepes méretű kutyát.

Mihelyt a kígyó elejtette a zsákmányát, a szájába veszi. Alsó állkapcsa két félből tevődik össze. A két rész igen mozgékony és felváltva mozdul előre, így az állkapocs valósággal "végiglépeget" az áldozat  testén.
A zsákmány megemésztése napokig vagy akár hetekig is eltarthat. Ezalatt a hüllő gyakran elrejtőzik, mivel degeszre tömött bendője megnehezíti a mozgást. Mindent megemészt - az antilop esetében még a patákat és a szarvakat is.


 
A legtöbb kígyó tojásai két-három hónap alatt kelnek ki, de némelyik egészen fejlett embriót tartalmazó tojásokat rak le, ezek már két-három hét múlva kikelnek. Néhány faj - mint a boafélék - viszont elevenszülő (ovivipar), vagyis az utódok még az anya testében kifejlődnek és elevenen jönnek a világra. Ez két előnnyel jár. Először: sok kígyótojás esik áldozatul a ragadozóknak, viszont az a nőstény, amelyik a testében tartja a tojásait, meg tudja védene őket. Másodszor: Azzal, hogy magában hordja az embriókat, mozgó keltetőként működik. Sok kígyó - boák, viperák, egyes édesvízi fajok és valamennyi tengeri kígyó - ily módon ad életet utódainak.
Az összes kígyó vilégra jöttétől fogva teljesen önálló, maga gondoskodik a táplálékáról. A mérges fajok mérge azonnal ölni képes.
  Sok állat táplálkozik kígyókkal. Közülük legismertebb a mungó, amely a feje mögött ragadja meg a kígyót, és a gerincét egy harapással elroppantja.
Ha veszély fenyegeti, a legtöbb kígyó hangosan sziszeg, némelyik még a veszély felé is kap. A mérges kígyók marása súlyos fájdalmat vagy akár halált is okozhat. 
Bizonyos mérges fajok, például a korallkígyók testét élénk piros, sárga és fekete gyűrűk tarkítják, ez figyelmezteti a ragadozókat, hogy nem tanácsos rájuk támadni. Néhány ártalmatlan kígyó ugyanilyen riasztó színeket visel, ezért őket is békén agyják.
Némelyik kígyó inkább rejtőszínekkel védekezik. A Közép-Afrikában élő nagy termetű, nehéz testű kasszava kígyó tökéletesen beleolvad az erdei avarba. Jókora mérete ellenére szinte észrevehetetlen, amíg meg nem mozdul.    
A csörgőkígyó (Crotalus faj) nevét sajátos "riasztóberendezéséről", a farok végi csörgőről kapta, amely a vedléskor keletkező, elszarusodott ízek
 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 66321
Hónap: 1114
Nap: 42